A létrák alap felépítése

A létrákat alapvetően két csoportba sorolhatjuk, a támasztólétrákra és az állólétrákra. Az előbbiek egyszerűbb szerkezetek, hiszen két hosszú szár közé illesztett foksorból állnak. A támasztólétrák a nevüket is onnan kapták, hogy használathoz valaminek (falnak, oszlopnak, kerítésnek stb.) neki kell támasztani őket.

A támasztólétrák használatakor nagyon kell ügyelni arra, hogy mindkét támaszkodó pontot jól válasszuk ki, vagyis alul, a lábaknál és felül a száraknál is úgy oldjuk meg a támaszkodást, hogy se elcsúszni, se kifordulni ne tudjon a létra. Gyakori probléma az is, ha a létra lábai alatt süppedős a talaj, akkor az eszköz a rajta levő ember súlyától az egyik irányba eldől. A támasztólétrák támasztási szögét (a létra és a függőleges támaszték vagy fal által bezárt szöget) is jól kell megválasztani, mert ha a lábakat túl közel helyezzük el a falhoz – vagyis a szög túl kicsi), a felmászó ember létrástul hanyatt eshet.

A másik nagy csoport az állólétráké. Ezek közös jellemzője az, hogy két száruk van, amelyek felfordított V alakban támaszkodnak a talajra. Ezek ugyan általában nagyobb súlyt képviselnek, a mozgatásuk is nehézkesebb lehet, de a használatuk biztonságosabb. Tény, hogy ha nem megfelelő talajra állítjuk őket, oldalirányba (a V síkjára merőlegesen) ezek is el tudnak dőlni, de a létra két szára a többi irányban stabil támaszt nyújt, és nem utolsó szempont az sem, hogy a felállításhoz nem kell támaszték.

A létrafajták csoportjai

A támasztólétrák között találhatunk fix hosszúságúakat (más néven egyrészes), és bizonyos határokon belül állítható magasságúakat (több részes) is. Ez utóbbiak több, általában egyforma hosszúságú létraszárból állnak, amelyeket széttolva és (akár fokonként) rögzítve megnyújthatjuk a létra magasságát az igényeink szerint.

Az állólétrák két nagy csoportja az egy oldalon és a két oldalon járható létráké. Ezek onnan kapták a nevüket, hogy az előbbinek csak az egyik oldalán vannak fokok, az utóbbinak pedig mindkettőn. Az állólétráknak több paramétere van: a mászóoldal hosszúsága, a nyitott létra magassága és a létráról elérhető magasság, amelyeket a gyártó meg szokott adni. Ugyan vannak olyan állólétrák, amelyek magassága (például plusz résszel) növelhető, de ezek már a többcélú létrák közé tartoznak.

Mik tehát a többcélú létrák?

Többcélú létráknak azokat nevezzük, amelyek egyesítik magukban a különféle létrafajták leghasznosabb jellemzőit, így széles igénykör szerint használhatóak. A többcélú létrák előnye, hogy mind a magasság, mind a kitámasztás jellemzőiben nagyon rugalmasak, könnyen használhatóak és biztonságosak.

Az egyik legegyszerűbb többcélú létra az előbb is említett három részes típus. Ez tulajdonképpen egy három részes támasztólétra (ez az egyik cél), amelyet állólétraként is használhatunk (ez a másik cél), ha két részt összetámasztunk és úgy rögzítünk. A harmadik résszel pedig a másszóoldalt megtoldhatjuk felfelé (ez pedig már egy harmadik cél).

A négyrészes támasztólétrák magasítható állólétraként is alkalmazhatóak. A teleszkópos tagokkal vagy lépcsőfunkcióval rendelkező többrészes létrákat úgy is összeállíthatjuk, hogy az egyik száruk rövidebb legyen, így lépcsők vagy lejtők fölötti magas részeket (például lépcsőházi födémeket) is elérhetünk a segítségükkel. A magasító tag fokonként rögzíthető az önzáródó kampók segítségével.

A többcélú létrák speciális csoportja az egészen picire összecsukható teleszkópos létráké, amelyek között olyat is találhatunk, amely csomagtartónyi méretre összecsukva szállítható, majd – állólétrává alakítva – akár négy méter magasra is felállhatunk rajta.